A Kaštela város területén minden történelmi korszak nyomai találhatók; itt még a kőkorszaki ősember is vadászott (Mujo barlangja a nyugati hegyoldalon Krisztus előtti leleteket tartalmazz).
Az illíriai korszakból sok lelet maradt, szétszórtan találhatók a Kozjak hegyen.
A görög és római korszak alatt a város gazdasági és civilizációs felvirágzást tapasztalt, amiről számos antik villák és Resnikon a Siculi település maradványai tanúskodnak.
A 7. században a horvátok letelepedtek a Kozjak hegy szelíd lejtoin és megalapították saját községeiket, ennek néma tanúi az óhorvát templomocskák.
A trogiri és spliti földesurak és egyházi méltóságok a tengerparton vagy a sziklákon, a velencei kormányzás jóváhagyással, kastélyokat építettek, hogy megvédjék a termést és a parasztokat. Ezek a kastélyok szárazföldről valóban úgy néztek ki, mint erődítmények, bástyákkal, lőrésekkel, csatornákkal és mozgó hidakkal, tengerről pedig mint reneszánsz nyaralóházak, tág ablakokkal és erkélyekkel. A kastélyok körüli öreg falvak lakósai menedéket és biztonságot találtak a Kozjak lejtőin.
Századokig gazdasági főágazatok a mezőgazdaság, az olajbogyó termelés és a szőlészet voltak, ennek a területnek a gazdasági hatalmának az alapjai, amiről a nagy harangtornyos templomok (az ismerős korabeli művészetek díszítették), az ezüst és arany fogadalmi ajándékok, amelyeket egyházi kincstárakban vigyáznak, meg az aranyhímzésrol és aranydíszekrol ismert népviseletek tanúskodnak.
A 16 kastély körül hét falu keletkezett: Kaštel Štafilić, Kaštel Novi, Kaštel Stari, Kaštel Lukšić, Kaštel Kambelovac, Kaštel Gomilica és Kaštel Sućurac, amely nott, fejlődött és végül Kaštela várósát alkotta, de belső részükben máig megtartották az eredeti dalmát építkezést, az erkélyes házakat tipikus bejáratokkal (balatura), kocsmákkal, keskeny utcákat és tereket.