Kaštel Štafilić

Az udvaros erődítményt (kastélyt), ma mint Rotondo kastély ismert, 1508-ban egy tengeri sziklán a trogíri földesúr Štafileo Stjepan építette.

A kastély lakórésze a déli oldalon, ahol egy ajtó is van, amelyen keresztül a kastélyt el lehet hagyni hajókon. Érdekes, hogy Štafileo a családi névhez és címerhez fürtet választott – görögül staphile. A település körül egy másik, derékszögű alaprajzos település fejlődött, amelyet egy árok vette körül.

A Sela ajtó mozgóhídon átvezetett a faluból. Ez a térség a Brce elnevezést kapta. A Brce elnevezésű helységek csak Kaštel Štafilićban és Kaštel Noviban a falu szélén vannak elhelyezve, a többiek pedig a kastély közvetlen közelében vannak. A védőfal mellet a Ferra család kastélya lett megépítve, ma a Pera család tulajdonában van. Kaštel Štafilić nyugati részén a Nehaj torony van, amelyet 1548-ban Lodi Ljudevit és Ivan kezdték építeni. A torony csak az első emeleten levő ablakokig van megépítve. Miután a Lodi testvérek meghaltak, családjuk abbahagyta az építkezést. A Nehaj torony, annak ellenére, hogy befejezetlen, felhívja a művészek, költők és turisták figyelmét. Dagálykor valamikor úgy néz ki, mintha a tengeren úszna.

Štafilić első temploma 1566-ban épült és számos módosításon ment keresztül mielőtt megkapta a mai barokk kinézetét. Benne található a csodálatos XVI. századi ikon, hagyományos kaštelai arany ékszer, meg Studina Marin művei: a szent Blaž és szent Lucija szobrai.

A Žestinji Szent Juraj egy óhorvát templom a XII. századból, szép keresztgerendával, amelyet stilizált levelek és egy kereszt díszítenek.

Körülötte az öreg temető a megmaradt sírkövekkel van. Az egyiken félhold látható. Ezen a területen valaha a középkori Žestinj – Miran falu volt, amely a Trečanica hegy lejtőjén nyújtózott.

A Veliki Bijać (208 m) csúcsán a szent Nofar templomocskája lett megépítve. A homlokzaton a templom 1475-beli felújításának a dátuma van leírva, ami arra utal, hogy korábbi korszakból származik. A templomnak szép gótikus bolthajtása van.

A hegy alatt a fontos Bijaći történelmi település található, amely lakott volt az antik korszaktól a középkorig. Az antik maradványokon egy korai keresztény bazilikát építettek, a IX. században pedig a szent Marta temploma, a korai középkorban a Horvát állam egyik főközpontja volt, egészen a XI. végéig. Az óhorvát templomok egyik legöregebb példánya – szent Marta, román stílus előtti építmény, szögletes szentéllyel és harangtorony alapokkal a homlokzaton. Körben a többi építmény maradványai és késő antik és óhorvát temető vannak.

A lelőhelyen arheológai kutatásokat végeztek, óhorvát kőbútort találtak, a leletek pedig a spliti Horvát arheológiai emlékművek múzeumában és a Kaštela város múzeumában vannak.

A mai templomocskát 1908-ban Bulić Frane atya, a Szent Marta romjai mellett építette. A gazdag leletek bizonyítják, hogy itt a horvát nemzeti fejedelmek uralkodtak, a Trpimir adományi levele másolata pedig, amelyet 852-ben megírták, a következőt tartalmazza: «Én, a horvátok fejedelme» és «Bijaćiban készült», ami alátámasztja a fent említett állítást.

A Trećanica és Opor közötti makadám úton a Prosika irányában el lehet jutni a Tikvenjak vadászházig és vadászterületig, amelyről a Donja Kaštela vadászegyesület gondot visel.

A kaštelai terület nyugati határán a Mujo barlangja található. Benne már évekig arheológai kutatásokat végeznek. Sok kőszerszámot, megmunkált állati csontot és

kandallót találtak. A leletek 45 000 évesek is lehetnek, ami azt bizonyítja, hogy ezen a területen a neandertáli ősember élt és vadászott, amikor a szárazföld még egészen

Vis szigetig nyújtózott.

Kaštel Štafilićban egy különös kincs van, több mint 1500 éves olajbogyófa, amely Dél-Olaszországból vagy Görögországból származik. Az öreg olajbogyófát (Olea Europea), a hazaiak Mastrinkának hívják.

1990-ben természeti műemléknek nevezték. Az évi termését olajba feldolgozzák, amelyet aztán üvegpalackokban, mint eredeti kaštelai emléktárgyat árusítanak.

A Resnik és Adria szállodák, a kemping és a magánszállás minden látogatónak kellemes tartózkodást biztosítanak.